Megújuló energiák

A hőszivattyúkról
A hőszivattyú olyan hőerőgép, amely a hő természetes áramlási irányával ellentétesen, az alacsonyabb hőmérsékletű helyről hőt szállít egy magasabb hőmérsékletű helyre. Ehhez segédenergiát, többnyire villamos áramot igényel. Legkönnyebben egy kifordított hűtőszekrényként képzelhető el, ahol a cél a környező levegő hőjének beszállítása a szekrénybe.
Jelentősége abban rejlik, hogy olyan - hőszigeteléssel meg nem menthető, ill. más eszközökkel ki nem nyerhető - hulladékhők felhasználásához ad lehetőséget, amelyek a környezetünkben nagy mennyiségben fordulnak elő, és fűtési célokra alacsony hőmérsékletük miatt eddig nem jöhettek szóba. Az iparban többnyire az adott körülményekre (pl. technológiai hulladékhőre) egyedileg terveznek hőszivattyút, a szériában gyártott, többnyire háztartási célokat kielégítő berendezések a természetes hőforrások hőjét vehetik igénybe. Ilyen hőforrások a légköri levegő, felszíni és talajvizek, ásott kutak, maga a talaj, a napsugárzás, különbözo hűtővizek, elfolyó használati melegvíz, a csatornák szennyvizének hője, különböző kazánok füstgázhője. Az iparban, főleg a vegyiparban jelenleg is gazdaságosan használhatók, de az utóbbi időkben a háztartási energiahordozók áremelkedése a lakossági alkalmazást is előnyössé teheti. Konkrét, kidolgozott rendszer létezik családi házak fűtésére, ahol a hőenergiát egy ásott kút vizéből vonják ki, majd padlófűtés segítségével juttatják a helyiségekbe. A hőszivattyú segítségével 70-75% fűtési költség-megtakarítás érhető el, ami azzal magyarázható, hogy a hőszivattyú körfolyamatába táplált energia, és a környezettől elvont energia együttesen elégíti ki a fűtési igényt. A termodinamika főtételének így már nem mond ellent az elérhető 102-160%-os hatásfok, ami a beruházás elég gyors megtérülését jelenti.